előszó

Anglia, a pokol

Izzasztó meleg. A lángok fényei vörösre festenek mindent. A füst magasan száll.
Félelmetes kacajokat vernek vissza a falak. Egy népes csoport volt.
-Látnod kellett volna az arcát, Alex!- szólt az egyik- A kis bamba mikor rájött mire készülök, már égett ház körülötte!- nevetett tovább.
-Mázlista! Az én emberem semmi érdekeset nem produkált- duzzogott- Legközelebb enyém lesz a viccesebb. Ryan!- üvöltött rá, mikor a másik drámaian eljátszotta, hogy sikítozik.
A két fiú hasonlított egymásra. Akár testvérek is lehettek volna. Mindkettejüknek éjsötét haja van, magasak, izmosak. Szemük gyönyörű gesztenyebarna. Persze egy emberlány helyesnek találta volna őket. Csak egy fura volt rajtuk: szarvuk volt. Ryané nagyobb, mint Alexé, de ő idősebb is volt.
-Akkor fogadjunk!-tartotta fel a kezét- Aki több "vicceset" meg tud ölni egy családban- amíg az első lánygyermek meg nem születik- az nyer!
Alex ravaszan csillogó szemmel fogta meg társa kezét.
-Melyik család?- kérdezte.
-A Herczeg- arcán gonosz vigyor terebélyeskedett.
Ahogy egymással szemben álltak, mindketten tudták, hogy ez a fogadás életre-halálra megy.