A terem másik oldalán észreveszek valamit, ami megragadja a figyelmem. Mikor barátnőm megállt levegőt venni, ezt hangoztattam is:
-Odanézz! Ott, a másik oldalon! Látod, ki van ott?
-Az Ryan?- kérdezte hunyorogva.
-Ryan!- kiáltok, mire Gina elkezd óistenemezni, hogy azonnal hagyjam ezt abba.
De szerencsére Jóképű Srác meghallotta. Intettem neki, hogy jöjjön ide.
-Sziasztok lányok! Megzavartam valamit?- kérdezte olyan ártatlan arccal, mint egy kiskutya. -Ha zavarok elmehetek, ha gondoljátok.
-Dehogy is!- kiáltottam, és lerántottam a mellettem lévő székre, hogy bizonyítsam, semmit sem zavart meg. -Ugye, csajszi, Ryan semmit sem zavart meg?
Gina csinos ki grimaszt vágott, de nem ellenkezett. -Persze, maradj csak. Ha nem vetted volna észre, ritkán van olyan, hogy amit Émi eltervez, ne is valósítaná meg- kacsintott a fiúra cinkos mosollyal. -Milyen volt az első napod?
-Furcsa volt az utolsó óra- felém fordult -Mindig ez van, amikor felelsz?
Elkomorodtam. A tálcámat bámulva válaszoltam:
-Bocsánatot kell kérnem Erika nénitől. No de térjünk vissza hozzád! Szereztél barátokat? Mármint rajtam kívül- önbizalmam ismét a tetőfokára hágott.
-Nagyon sokan érdeklődtek irántam- kezdte. -Sok lány. Csinos lány- itt pimaszul rám vigyorgott -És én már meg is találtam a legszebbet.
-Jajj, már!-csavargattam játékosan a hajam. Azt hiszem elpirultam!
-Szerintem rám itt már nincs szükség- szólalt meg sokatmondó pillantással Gina. Fel is pattant, mielőtt ellenkezhettem volna.
-Csőztök, akkor holnap.
-Szia- mosolyogtam rá bocsánatkérően.
-Megbántottam valamivel?- kérdezte Ryan csalódott arccal.
-Ugyan, csak zavarban volt. Minden normális ember az lett volna az ő helyében.
-Te zavarban vagy?- mintha a pillantásával a lelkembe látna.
Elmosolyodtam.
-Én nem vagyok normális.
Az este hátralevő részében az életéről kérdezgettem. Mindent tudni akartam róla: mikor és hol született, hol élt, hol járt már, milyenek a szülei és a barátai, van-e testvére, milyen volt az előző iskolája, milyen lányokkal járt ( ennek a kérdésnek válaszadása közben fokozatosan vörösebb lett), volt-e háziállata? Szóval sok mindent kérdeztem, ezért elhúzódott kicsit az idő.
Az órámra pillantva vettem csak észre, hogy már este 10 óra van.
-Úristen! Nekem azonnal otthon kell lennem!-olyan hirtelen álltam fel, hogy még a szék is hátradőlt.
-Hazakísérlek- ajánlkozott Ryan udvariasan. Már fel is állt és a pincért hívta.
-Semmi szükség nincs arra, hogy anyum téged is kinyírjon- táskám sietősen a vállamra kaptam, és már el is indultam, de még hátrafordultam és rámosolyogtam.
-Holnap találkozunk. Jó éjt!- és kint is voltam az ajtón, meg sem várva a válaszát.
Nincsenek megjegyzések :
Megjegyzés küldése